Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 4 találat lapozás: 1-4

Névmutató: Ács Zsolt

2002. október 21.

Képzőművészeti tárlat nyílt okt. 18-án Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) alagsori kávézójában. A Partiumi Galéria azzal a célzattal jött létre, hogy lehetőséget teremtsenek fiatalok bemutatkozására. Három fiatal alkotásai tekinthetőek meg a Partiumi Galériában. Molnár Imola a Nagyváradi Egyetem festészet szakán végzett. Álomfa című festménye Budapesten is kiállításra került. Ács Zsolt a PKE filozófia szakos hallgatója. Hobbiból foglalkozik grafikával. A harmadik kiállító, Remus Ilisie a Nagyváradi Egyetem festészet szakos hallgatója. /Tóth Hajnal: Megnyílt a Partiumi Galéria. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 21./

2005. november 16.

Kolozsváron a Kőváry László Honismereti Kör immár 13 éve, egyedülálló szervezetként működik, Erdély-szerte nincs hasonló. 1992 október elején kezdték honismereti tevékenységüket, 1993-ban az első évfolyam végzettjei megalakították a Honismereti Kört, felvették a Kőváry László nevét. A kör első emberei közé tartozott Kiss Margit, aki jelenleg az elnök szerepét tölti be és Ács Zsolt, aki 1997-től titkára a szervezetnek. Eddig 38 tanulmányi kirándulást szerveztek, Erdély, Moldva, Al-Duna és Bánát 18 megyéjében jártak. A civil szervezet az EMKE fiókszervezeteként működik. Pályázatokon elnyert összegekből tartják fenn magukat és támogatják a tanulmányi kirándulásokat. A szervezet társszervezete a magyarországi Honismereti Szövetségnek, minden évben részt vesznek a Honismereti Akadémián. A tanuló az iskolában nem kap átfogó képet Erdélyről, jó lenne, ha az iskolákban is bevezetnék választható tantárgyként a honismeretet. A Honismereti Kör minden év októberében elindítja tanfolyamát. A tanfolyam 80 órából áll, az előadásokat hetente egyszer, szombatonként tartják történelem, művészettörténet, néprajz, földrajz, vallástörténet tárgykörökben. A Bánságban működik a Partiumi Műemlékvédő Szövetség hasonló érdeklődési körrel, de nem szervez tanfolyamokat. /Takács Enikő: Új évet indított a Honismereti Kör. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

2007. május 31.

Januárban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Hálózatépítés – Magyar művelődési intézetek a Kárpát-medencében címmel fórumot szervezett. Ennek folytatásaként szakmai tanácskozást tartottak május 18-án Kolozsváron, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Györkös Mányi Albert Emlékházában, amely a hagyományos Szabédi Napok címet viselő rendezvénysorozat megnyitó összejövetele volt. Az idei összejövetelen hivatalosan megnyitották az újjáépített Szabédi Emlékházat. Az épület nemcsak a 20. századi erdélyi irodalomtörténet egyik fontos kutatási helye és a közművelődési ernyőszervezet országos elnökségének központja lesz, hanem a jövendőbeli Kárpát-medencei magyar művelődési intézetek hálózatának közép-erdélyi láncszeme is. Ennek az intézetnek az alapítási gondjairól, feltételeiről értekeztek a megnyitó tanácskozás résztvevői, a Kárpát-medence különböző régióiból érkezett közművelődési szakemberek. A Magyar Művelődési Intézetet és Képzőművészeti Lektorátust Borbáth Erika főigazgató, a CSEMADOK Művelődési Intézetét Huszár László igazgató és Kamenár Éva, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségét Dupka György elnök és Zuhanics László képviselte. Göncz László igazgató és Patyi Zoltán a szlovéniai Alsólendváról, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézettől érkeztek. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Székely Istvánt delegálta, aki a Szülőföld Alap kulturális kollégiumának romániai tagja. A házigazda EMKE részéről Kötő József elnök, Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök és Ács Zsolt előadó volt jelen. Borbáth Erika főigazgató a Szakmai terv a Kárpát-medencei magyar művelődési intézetek hálózatáról című előadását három téma köré csoportosította. Egyrészt a Magyar Művelődési Intézetnek a kulturális intézményhálózat építése terén szerzett szakmai tapasztalatairól beszélt. Másrészt szólt a Kárpát-medencében kialakulóban lévő művelődési intézetek hálózatának feladatáról. Harmadrészt pedig körvonalazta ebben a rendszerben a Magyar Művelődési Intézet jövőbeni helyét és szerepét. A Kárpát-medencében kialakulóban lévő művelődési intézeti hálózatnak sokrétű feladata lesz. A részt vevő intézeteknek folyamatos információs kapcsolatot kell fenntartaniuk egymással, egyeztetniük kell a Kárpát-medencei nagyrendezvényekről, azonos tartalmú szakirányú képzéseket kell majd beindítaniuk, melyek illeszkednek az egyes országok képzési rendszerébe, s munkájukba be kell építeniük az egyes régiók kulturális sajátosságait is. Az elképzelések szerint a kulturális hálózat majdani működtetésének folyamatában a Magyar Művelődési Intézet koordinatív szerepet fog betölteni. Az Erikanet Hírportál híranyagának Kárpát-medencei kiterjesztésével kell majd az intézetnek az egyes régiók és az egész hálózat művelődésszervező munkáját segítenie. A Kolozsváron létrehozandó Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet az elképzelések szerint a felújított Szabédi Emlékházban kap helyet. céljai között szerepel többek között a felsőfokú művelődésszervezés bevezetésének elősegítése a romániai magyar egyetemi oktatásban, illetve a különböző szintű művelődésszervező képzések megszervezésének serkentése. A magyar nyelvű közművelődési információs és módszertani központ kiépítése is az Intézet feladata lenne. A határ menti térségekben a Partium és a Bánság magyar közösségei kulturális életüket szintén régió-specifikusan élik, ezért Kolozsvárról vagy a Székelyföldről szakmai szempontból átlátni körülményes lenne. E két régió közművelődési életének az irányítását szintén a régiók igényeinek megfelelően kellene intézményesíteni. az Intézetnek lenne a faladata bekapcsolni a Közép-Erdélyben, főleg a szórványban működő magyar házak láncolatát a közművelődési hálózatba. A zavartalan működés érdekében biztosítani kell az anyagi forrásokat. Szorgalmazták, hogy ezt közösen, az adott ország költségvetése illetve a magyar állam vállalja. /Dáné Tibor Kálmán: Hálózatépítés. Alakulóban a Kárpát-medencei magyar közművelődési intézetek hálózata. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. május/

2012. április 18.

Kelemen Hunor: az erdélyi magyar közélet elképzelhetetlen az EMKE nélkül
Közgyűlés, tisztújítás és díjátadás a közművelődési egyesületnél
Évi közgyűlést, vezetőségválasztást és díjátadást szervezett szombaton az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. A köszöntő beszédek után a jelenlévő EMKE-tagok elfogadták Dáné Tibor Kálmán elnök beszámolóját, a pénzügyi és a cenzori jelentést. Dávid Gyula tiszteletbeli elnök bonyolította le rendkívül gyorsan az új elnökség megválasztási eljárását. Kevés kivételtől eltekintve az eddigi EMKE-elnökség tagjainak szavazott bizalmat a közgyűlés. Kora délután kezdődött a már szokásos díjosztási ünnepség, amelynek keretében 13 díjat és díszokleveleket adtak át.
Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök köszöntő szavai után Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter tanácsosa a tárcavezető üzenetét olvasta fel. A miniszteri beszéd alapgondolata az erdélyi magyar értelmiségnek a közös jövő kialakításában játszott szerepe volt. Hangsúlyozta: az erdélyi magyar közélet mindennapjai elképzelhetetlenek az 1885-ben létesült EMKE nélkül.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár szavait Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja tolmácsolta. – Az EMKE alapítói 127 évvel ezelőtt az anyanyelvi oktatás és a műveltség, a magyar nyelv és öntudat erősítése, közös örökségünk iránti felelősség mellett tettek hitet. Ugyanezt valljuk ma is – hangzott az üzenet. A főkonzul arról is biztosította a jelenlevőket, hogy az EMKE, mint nemzeti jelentőségű intézmény, továbbra is számíthat a magyar kormány támogatására.
Dáné Tibor beszámolt a kulturális autonómia-szigetként működő romániai Magyar Házak Hálózatának (MHH) kiépítéséről, amely 2009-ben kezdődött. A kezdeményezést mind az RMDSZ, mind a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztériuma támogatta. Megtudtuk: Erdélyben az elmúlt években több mint harminc magyar házat hozott létre az EMKE. Példaként említette a Balázsfalva melletti Tűr településen a közeljövőben létesítendő Magyar Házat, amely Kémenes Lóránt plébános lelkiismeretes munkájának köszönhető. A romániai MHH kialakításában 2010 óta szakmai segítséget kapnak a sárospataki művelődési szakemberektől, Csatlósné Komáromi Katalintól és Bordás Istvántól, a Sárospataki Képtár vezetőjétől. Az EMKE-elnök beszámolt arról is, hogy új, a Magyar Házak állapotára vonatkozó felmérést kezdeményeznének. Idén, szeptember végén pedig Kolozsváron rendeznék meg a Magyar Házak második találkozóját.
Dáné Tibor Kálmán beszámolt arról is, hogy EMKE-elnökként meghívták a Magyarországon a közelmúltban létesült Civil Egyeztető Tanács (CET) ülésére, amelynek keretében részt vett a kulturális és honismereti szekció programjának kidolgozásában. Zárszóként Dáné Tibor Kálmán megköszönte a bel- és külföldi támogatóknak az anyagi segítséget, a sajtónak – és ezen belül elsősorban lapunknak, a Szabadságnak – az EMKE-eseményeken való jelenlétet és érdeklődést. Ács Zsolt, az EMKE munkatársa a pénzügyi, míg László Edit a cenzori jelentést olvasta fel, amelyet a közgyűlés el is fogadott.
Egyed Péter egyetemi oktató, filozófus az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság és az EMKE közötti harmonikus együttműködésről, Guttman Mihály elnökségi tag a zenei anyanyelv fontosságáról értekezett. Csatlósné Komáromi Katalin, a sárospataki Művelődési Ház igazgatója az EMKÉ-vel közös programok fontosságát ecsetelte. Hadnagy Jolán, a farkaslaki Tamási-ház helyzetéről számolt be. Tamási Áron lánytestvérének, Ágnes asszonynak a háza eredetileg az EMKE tulajdonát képezte, ám tavaly átkerült az önkormányzat tulajdonába, így elkezdődhettek a leromlott állagú ingatlan felújítási munkálatai
Dávid Gyula tiszteletbeli elnök az elnökségi választás lebonyolítása előtt kifejtette: még ha a mostani romániai magyar politikai élet „szét is veri a magyarságot”, az új elnökségnek továbbra is a magyarság egységéért, a megmaradásért kell munkálkodnia.
Az EMKE új vezetősége: Dáné Tibor Kálmán (elnök), Kötő József (főtanácsos). Régiós alelnökök: Matekovits Mária (Bánság), Széman Péter (Partium), Ábrám Zoltán (Közép-Erdély). Társadalmi kapcsolatokért felelős alelnök: Szép Gyula. További elnökségi tagok: Guttman Mihály (Kolozsvár), Muzsnay Árpád (Szatmárnémeti), Házy Bakó Eszter (Brassó), Beder Tibor (Csíkszereda), Ferencz Angéla (Hargita megye), Imreh-Marton István (Kovászna megye).
A választásokat követően Bordás István, a sárospataki képtár vezetője, azaz az EMKE Észak-magyarországi Képviseletének vezetője elmondta: arra törekszik, hogy a magyarországi kulturális élet munkatársai közül minél többen megismerhessék az erdélyi kultúrát. Ezért kidolgozott egy továbbképzési programot, amely a magyar szaktárca által megtörtént akkreditálás után újabb lehetőséget biztosít a fentebbi célkitűzés eléréséhez. A további hozzászólók között volt Dumitriu Anna, aki az Aranyos-vidéki Népfőiskola tevékenységéről számolt be; Kerekes Hajnal, a nagyenyedi dr. Szász Pál Egyesület alelnökeként, illetve a Magyar Közösségi Ház vezetőjeként a Fehér megyei kulturális tevékenységeket ismertette. Ferencz Angéla a Hargita megyei, míg Imreh-Marton István a Kovászna megyei Kulturális Központ és az EMKE közötti lehetséges együttműködésről értekezett, megköszönve, hogy bekerültek az elnökség tagjai közé. Deák Gyula, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke a közeljövőben a pedagógusok számára megszervezendő néptánctanfolyamra, Boldizsár Zeyk Imre, az RMDSZ tordaszentlászlói szervezetének elnöke pedig a június végi Szent László napi énektalálkozóra hívta fel a jelenlevők figyelmét.
Délután 2 órakor kezdődött az EMKE-díjak és díszoklevelek átadása. A 13 szobor Venczel Árpád, a díszoklevelek pedig Venczel Attila alkotása.
Életműdíjat kapott a marosvásárhelyi Marosi Ildikó irodalomtörténész, aki betegsége miatt nem lehetett jelen. Horváth Andor egyetemi oktató szerint Marosi Ildikó érdeme, hogy évtizedeken át gyűjtötte majdani köteteinek anyagát, hogy aztán az 1989-es rendszerváltás után megvalósíthassa álmait, és a „felkutatott kincsek jó gondozójává vált”. Spectator-díjban részesült Cseke Péter Tamás újságíró (Bukarest). Kós Katalin, a Györkös Mányi Albert Emlékház ügyvezetője olvasta fel Kántor Lajos laudációját, amelyben Cseke Péter Tamás publicisztikai tevékenységét kiegyensúlyozottnak, higgadtnak és körültekintőnek nevezte.
Kacsó András-díjat kapott Both Zsuzsa és Both József (Kolozsvár). Dáné Tibor Kálmán méltatásában kiemelte: a Both-házaspár a népi kultúra áthagyományozását jelentős empátiával végzi. Bányai János-díjban részesült Vajda András (Marosvásárhely) néprajzkutató, akit a laudáló Keszeg Vilmos egyetemi oktató elkötelezett, bölcs, megfontolt kutatónak nevezett. Kun Kocsárd-díjat adományoztak Fülöp Júliának (Szászváros). Winkler Gyula európai parlamenti képviselő videóüzenetben laudálta a közösségszervezés aktív résztvevőjét, aki sokat tett a szászvárosi magyarságért. Fülöp Júlia megjegyezte: Kun Kocsárd emléke még mindig elevenen él a szászvárosi magyarok között. Nagy István-díjat kapott Dulányi B. Aladár (Sepsiszentgyörgy). László Attila karnagy laudációjában arra összpontosított, hogy a díjazott három évtizeden át kitartó szervezője, irányítója volt a város művelődési életének.
Bánffy Miklós-díjban részesült Dukász Péter színész (Temesvár), aki egyéb elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen az eseményen. Szekernyés János laudációja alapján gazdag színészi pálya bontakozott ki. A díjat Kövesdy István rendező vette át.
Poór Lili-díjat kapott Albert Júlia színművész (Kolozsvár). Laudált Köllő Katalin színikritikus, szerkesztő, aki szerint a sikeres művészi és oktatói pálya mögött lélek, tehetség és kitartás lakozik. Kovács György-díjban részesült Bányai Kelemen Barna (Marosvásárhely). Kövesdy István a fiatal, sokoldalú színész ötéves pályafutását értékelte. Tompa Miklós-díjjal tüntették ki Uray Pétert. (Sepsiszentgyörgy–Budapest). Kötő József színháztörténész laudációját Vincze László, az EMKE munkatársa olvasta fel. Megtudtuk: Uray honosította meg Erdélyben a mozgásszínházat, de ezt megelőzően több művészi ágban (például a zenében) is bizonyított. Szolnay Sándor-díjat kapott Köllő Margit (Marosvásárhely), aki egészségügyi okok miatt nem lehetett jelen. Laudált Németh Júlia műkritikus, aki a művész kitűnő rajzkészségét, színérzékét méltatta. A díjat Wiesler Zsuzsa vette át.
Monoki István-díjat adományoztak Kosz Orsolyának (Csíkszereda). Kopacz Katalin laudációjából lelkiismeretes, megalapozott szakmai tudással rendelkező több évtizedes könyvtárosi tevékenység rajzolódott ki. Kőváry László-díjban részesült Zsigmond Ilka középiskolai tanár és az általa irányított műemlékpedagógiai kiadványsorozat szerkesztőbizottsága. Vincze Zoltán nyugalmazott tanár laudációjában azt értékelte, hogy a fentebbi kiadványok épp a serdülő korosztály számára íródtak, akiktől „a Guttenberg-galaxis egyre jobban távolodik”. Gróf Mikó Imre-díjat adományoztak Bartha Bálint (Kolozsvár) vállalkozónak. Székely Tibor laudációjában a díjazott szerénységét és nagylelkűségét emelte ki.
Tiszteletbeli taggá nevezték ki Hajnal Jenőt, a vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatóját és a kolozsvári származású, ám évek óta Németországban élő Kelemen Péter koncerttechnikust.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

lapozás: 1-4